Egy éve készülök arra, hogy elindítsam ezt az oldalt. Fontos az időzítés, éppen ma száz éve, hogy 1922. december 15-én megszületett az édesapám, akit én egész életemben egy szelíd óriásnak láttam. Kedves, mosolygós, barátságos ember volt, a falu postása, akit a mi kis falunkban is mindenki szeretett. Nem volt haragosa, és ő sem haragudott senkire. Sajnos már rég meghalt, de az emlékét az iránta érzett szeretet nagyon elevenen élteti.

Olyan békességben és szeretetben élte az életét, ami engem mindig is ámulatba ejtett. Pedig nem kímélte az élet. Két éves volt, amikor meghalt az édesanyja, gyermekszülés közben, a kisbabával együtt. Félárvaként, édesanya nélkül a gyermekkora is tele volt nehézségekkel. Fiatalon háborúba kellett mennie, amit egy borzalmas hadifogság tett még szörnyűbbé. Miután megtalálta élete párját, és családot alapított újabb kegyetlen veszteséget élt át az édesanyámmal együtt. Első gyermekük bölcsőhalálban meghalt.

Hogy lehet ennyi csapás után békés, boldog életet élni? Számomra a szüleim a mai napig példaképek, akikre nagyon szeretnék hasonlítani. Sokat foglakoztat a békesség. Évek óta dolgozok mediátorként. A mediációt a béketeremtés tudományának tartom. Már gyermekkorom óta tudom, mert megfigyeltem a szüleimen, hogy a békesség és a boldogság is, ugyanolyan, mint a többi földi jó. Nem a külső körülményekből, hanem belülről az emberből fakad. Ha olyan az egyén természete.

Ma is szinte hallom Édesapám kedves mondatait, amikor elkap az indulat: „Kislányom a harag rossz tanácsadó.” Vagy a másik kedvencem, „Ne feküdj le haraggal a szívedben, mert megbetegít.” Ma már számtalan hazai és nemzetközi kutatással a tudósok is igazolják ezt. A Bóika oldalain olyan módszereket, technikákat gyűjtök majd össze, amelyek nekünk is segíthetnek szelíd óriásokká válni.